Milyenek a Gyerekek? (szöveg egy videóból).

Nemrég játszottam egy öt éves kisfiúval. Azt mondtam neki: „Nézd, van egy tojás a kezemben”, rátettem a fejére, és uhh… lefolyt végig az arcán. (Valójában nem volt semmi a kezemben, csak úgy tettem, mintha egy tojást összetörtem volna a fején és, mintha az végig folyt volna az arcán). Ő persze nevetett és elszaladt, majd visszajött és azt mondta: „Alex, enyém a legbüdösebb nyers tojás.” Persze a gyerekek szeretik az ilyesmit, ugye. Szeretik összepiszkolni a kezüket, érezni a dolgok anyagát az ujjukkal, mint pl. a nedves sár, a tésztagyúrás a konyhában, a nedves agyag, minden ilyesmit, amit érzékelni lehet. Bármit, ami színes, látható, színekkel teli. Vagy a testmozgások… ritmusra táncolni. Minden, ami közvetlen érzékszervi tapasztalatból ered, beindítja a fantáziájukat. >>

Kattintson ide a videóért (sajnos éppen csak angolul):

VIDEÓ: Childhood is Joy.

 

Itt tovább>

Nemrégiben ezt az egész gondolatot kutattam, és Michael Gelb könyvét olvastam, aki egy elismert coach, és sok nagy amerikai vállalatnál végzett coachingot, és 35 éve Londonban tanulta meg az Alexander Technikát.

A „Hogyan gondolkozzunk úgy, mint Leonardo da Vinci?” c. könyvét olvastam, és megragadt bennem az egyik gondolata, miszerint „az érzékek az intelligencia bábái”… „az intelligencia bábái.!!” Azt gondoltam, hogy ez nagyszerű kifejezés. Ezt láthatjuk a gyerekekben, ahogy az intelligenciájuk felcsillan, ahogy életre kel, amikor az érzékeikkel tapasztalnak dolgokat… amikor ez a tojás végigfolyt a kisfiú arcán!

Tehát az egész gondolata az érszékszervi tapasztalat és az intelligencia közti kapcsolatnak – hogy mindenféle érzékszervi tapasztalathoz kapcsolódik egy bizonyos fajta intelligencia: ez a gondolat mostanra széles körben elfogadott. Először Howard Gardener, a Harvard Egyetem professzora mondta ki a Többszörös intelligencia elméletében.

—————————————————————————————————————————

Tehát most először kezdünk egyre tisztábban rájönni, hogy az intelligencia sokféle, élő, és az élő dolgok növekedhetnek. Nézzük ezt meg.

Amikor ezen gondolkoztam, eszembe jutott egy beszélgetés egy előadásról, melyet Sir Ken Robinson tartott 2006-ban, ez egy nagyon híres előadás volt; egy fiatal lányról beszélt benne, aki nehezen tud figyelni az órákon, és egyszer egy rajzórán a terem hátuljában ülve szorgosan és lelkesen rajzolgat, és a tanár hitetlenkedve megy oda hozzá, és kérdezi tőle, hogy „mit rajzolsz?”, mire a lány: „Istent rajzolom”, és a tanár azt mondja, „de hát senki sem tudja, hogy néz ki Isten!”, és a lány azt feleli, „akkor hamarosan megtudják!”

Ez természetesen egy csodálatos példa.

A kérdés az: mi az üzenet? Az üzenet az, hogy a gyerekek kalandozók az ismeretlenbe. A gyerekek imádják a kalandot. Szeretnek az ismeretlenbe vagy ismeretlen tapasztalatokba kalandozni. Szeretnek új tapasztalatokat gyűjteni. Tele vannak meglepetésekkel, és ezt nyújthatják nekünk, felnőtteknek. Újra és újra meglepődünk. Ezért sugárzó az intelligencia, bővül és kifelé sugárzik, mert az ismeretlenbe, az ismeretlen tapasztalatokba való kalandozásokon alapul. Az ötlet, hogy azért tanuljunk újra, hogy kalandozóvá, az ismeretlenbe kalandozóvá váljunk – ez az ötlet Frederick Matthias Alexandertől származik, egyik könyvében beszél róla. Azt mondja, hogy ezt kell megtanulnunk. Mert ha ezt tesszük, amit a gyerekek természetüknél fogva tesznek, akkor áttörünk! Át tudunk törni régi szokásmintákat – berögzült, merev mintákat. A meglepetés ereje hat: aktiválja a képzeletünket, a gondolkodásunkat, így egyre aktívabbá válunk.

Nézzük meg még egyszer néhány úttörőjét a progresszív oktatás e területének, néhány újítót, akik abban az időben éltek; száz évvel ezelőtt, amikor Alexander is élt.

Érdekes, hogy Frederick Alexandernek három munkatársa volt, három hölgy, és mindhármuk Maria Montessoritól tanult Rómában.

Ők Margaret Naumburg, Ethel Webb és Irene Tasker voltak. Tehát mindhárman Maria Montessoritól tanulták a Montessori elveket. Ez olyan fajta oktatás volt, amely azt mondta, hogy az emberi képességeket, a gyerekek képességeit kell fejleszteni. A gyerek nem csak egy információfeldolgozó gép.

Margaret Naumburg különösen érdekes személy volt, mert freudi pszichoanalízist tanult, és John Deweynál tanult – az ő „gyakorlattal tanulását”, azt az elképzelését, hogy az oktatást a gyakorlat általi tanulásra kell alapozni. Tanult Sydney Webbnél a London School of Economics-en, Maria Montessorinál és Frederick Matthias Alexandernél, mindezt egyesítette, és New Yorkban megnyitotta a The Walden School iskolát, és ennek az iskolának néhány tanulója Alexander tanulójává is vált.

Alexander másik két munkatársa azért érdekes, mert ők segítettek neki létrehozni egy kis iskolát, melynek neve „A Kis Iskola”. Alexander a saját kis iskoláját speciális igényű (tanulási nehézségekkel küzdő) gyerekek számára hozta létre – és nagyon sikeres lett! És Irene Tasker sok éven át vezette az iskolát.

Így Alexander ebben a kis iskolában kidolgozhatta az elképzeléseit, amiket Újratanításnak nevezett.

—————————————————————————————————————————–

Az egyik képesség, ami mindannyiunkban megvan, az egyenes testtartásra való képesség: könnyedség, a gerinc könnyedsége. Alexander ezt tartásnak szerette hívni. Ez nélkülözhetetlen része a munkájának. 1924-ben jelent meg a híres fiziológus, Rudolf Magnus kutatása, ami először mondta ki, hogy az egyenes testtartás közvetlen kapcsolatban van az érzékszervi adatok feldolgozásával.

Ebből tehát azt láthatjuk, hogy az érzékszervi tapasztalat és az egyenes testtartás nem függetlenek, összekapcsolódnak, ahogy az érzékszervi tapasztalat és az intelligencia is összekapcsolódik – van egy bába, aki világra hozza az intelligenciát az érzékszervi tapasztalatokon keresztül, ahogy azt már megvizsgáltuk.

William Shakespeare szavaival:

„S mily remekmű az ember! Mily nemes az értelme! Mily határtalanok tehetségei! Alakja, mozdulata mily kifejező és bámulatos!” (Hamlet, dán királyfi, II. felvonás, 2. szín)

Az ember képességei végtelenek, mert végtelen mennyiségű érzékszervi tapasztalatot gyűjthet. Végtelen számú idegpályát fejleszthet ki. Végtelen számú válasza (reakciója) lehet az ingerekre. Fejlesztheti az intelligenciáját, szinte végtelen csatornán keresztül. Végtelen képesség!

Ez a képesség, a testtartás nagyon fontos, mert tartást ad, a cselekvés könnyedségét – hogy kecsesen tudunk mozogni!

Az „Az Alexander-technika, a Létezés Művészete” című könyvében Magyari Beck Anna megvizsgálja ezeket a gondolatokat példáin keresztül; példákat hoz a gyerekekkel való munkájából. Biztos vagyok benne, hogy nagyon érdekfeszítő lesz, amikor megjelenik. Ajánlani tudom.

Végezetül halljuk John Dewey szavait: „Az Alexander-technika olyan kapcsolatban van az oktatással, mint az oktatás minden más emberi tevékenységgel.”

Emlékezzenek erre mindig. Köszönöm.