„Az ember egy felfelé és kifelé nyíló rendszer…..ami paradox módon azt jelenti, hogy egyúttal befelé is nyíló.”
Alexander Zundel
„Az Alex Zundelnél eltöltött órák döntően hatással voltak arra, hogy a zongorajátékom, előadásmódom professzionális és könnyed legyen. Segített nekem módszereket elsajátítani, hogy a zongoristák teljesítménykényszeréből fakadó stresszt és feszültséget kezelni tudjam. Számomra fontos volt, hogy az ülések során egyre több eszközt kaptam, hogy a színpadon magabiztosan és felszabadultan szerepeljek.”
Nicolas Namoradze - zongoraművész, a Juilliard School (New York) diákja, és a Budapesti Zeneakadémia végzett növendéke. Hivatalos weboldal: www.nicolasnamoradze.com
Nathan Giem – hegedűművész (Fénykép: Zsófia Raffay)
„40 évvel ezelőtt, az egyik koncertem után, Adrian Boult a következőket mondta nekem: ha továbbra is így vezényelek, rövid időn belül nyomorék leszek, és hogy feltétlenül Alexander órákat kellene vennem. A tanácsára még a mai napig is veszek órákat, hiszen a zenében sosincs vége a tanulásnak. Ez a technika nem csak a testem használatára van hatással, hanem arra is, hogy mennyire érzékelem magamat és hogyan érzem magam. Minden olyan fájdalom ellen, amik az évekkel jönnek, ez a módszer kiválóan hat.” Sir Colin Davis – karmester
„Alexander Zundelnél megtanultam, hogyan hangolódjak rá másokra és miként fejezzem ki magam hatásosan. Néhány egyszerű gyakorlattal ezt fel tudom erősíteni, amikor szükségem van rá, pl. előadások vagy tárgyalások előtt.”
Dr. Lantos Zoltán – Global Poduct Manager (GfK Hungaria Kft)
„Komoly hátpanaszaim voltak, amikor a gyógytornászom azt tanácsolta, hogy kezdjem el az Alexander technikát. Az, hogy rátaláltam Alex Zundelre Budapesten, a legjobb dolog volt, ami valaha történt velem. Tudatosította velem a testtartásomat és megtanított az izmaim és az elmém helyes használatára. Képessé váltam, hogy beillesszem ezt a mindennapi életembe, mely továbbra is jó hatással van a hátamra és a lelkiállapotomra.”
Bieke van Aggelen
„Évek óta a bal vállam, illetőleg a lapockám fölött egy „puklit” hordtam. A kialakulására nem
emlékszem, nem volt sem balesetem, sem törésem, a ’pukli’ viszont ott volt. Eleinte nem
okozott fájdalmat, inkább esztétikailag volt fura, zavaró. Mire egy masszázs alkalmával egy
ismerős masszőr többször is felültetett, és nézett rám kétkedően, s azonnal orvoshoz
irányított… Eljutottam az egyik – ha nem a legjobb vállspecialistához; volt CT, MR, rtg, Uh,
konkrét diagnózis nemigen. Majd érkezett hozzánk a gólya, született 2 fiúcskám; szerencsére
a ’pukli’ nem nőtt, viszont azért fájdogálni kezdett. A másik vállammal közben volt egy teljes
ficamom, így újra kezdtem a specialistánál, diagnózis azonban még mindig nem volt. Közben
az ’élet’ válaszút elé állított család vs. karrier. A család mellett döntöttem, mely nem volt
’könnyű menet’ számomra… Többszöri ajánlásra jelentkeztem be az Alexhoz, s egy
novemberi napon jártam Nála először, másfél éve. Az Ő elmondása szerint a habitusom,
pörgésem, az ’élet-élményeim’ komplexen befolyásolták a „puklim”, ami akkor tájt már
javában fájt – nőni továbbra sem nőtt. Elkezdtük a technikát heti kétszer. Óriási élményt adott
már az elején is. A Férjem minden alkalommal, miután hívtam az óra után, a hangomból
tudta; „Te az Alexnál voltál…”. Megnyugvásra találtam, a mozgásterápia hatására pedig a
’pukli’ eltűnt(!). A vállspecialista kontrollján ő is csodálkozva tapasztalta a változást, s csak
ennyit javasolt: „mindegy mit csinál, csinálja, folytassa tovább!”. Jelenleg heti 1 alkalommal,
továbbra is rendszeresen járok. A személyiség-fejlődésemben is rengeteget kapok a
módszertől, és persze Alextől. A gyerekeimet is volt, hogy elvittem magammal, Rájuk is nagy
hatással volt mind a foglalkozás, mind pedig Alex. Elakadásaikkor, kérdéses helyzetek,
nehéz-ügyek esetén megtörtént, hogy arra kértek:” Anya, erről kérdezd meg az Alexet!”
A magam részéről olyan komplex módszert, és annak abszolút hiteles átadóját ismertem meg,
mely egyszersmind az életem része lett, egyelőre, mint tréning, ám hogy a
jövő mit hoz …???”
A gondolataimat szeretettel ajánlva: Sallai Krisztina
Budapest, 2015. március 8.
Visszajelző kérdőív válaszok:
1. Problémák, panaszok:
A problémáim eléggé behatárolhatatlanok. Eszméletvesztés nélküli rosszullétek, melyek során az izmaim megfeszülnek, a kezeim felhúzódnak, a szemeim fennakadnak. Hallom a külvilágot, de nem tudok mozogni.
Általában helyzetváltoztatások (pl: hirtelen felállás, mozgólépcsőről lelépés) jönnek elő. Enyhe rosszullét esetén a bal kezem a mellkasomhoz feszül, és a bal lábamat nem tudom megemelni, csak húzom magam után. A jobb kezemmel ilyenkor meg tudok kapaszkodni valamiben. Súlyosabb esetben szépen lassan hátradőlök, a lábaim folyamatosan feszesek, majd kb. 30-40 cm-rel a föld felett elernyednek az izmaim, és hanyatt esem. Ilyenkor egy kicsit beverem a hátamat, fejemet. Miután hátraestem, azonnal újra működnek az izmaim, felállok, és megyek tovább, mintha mi sem történt volna (bevallom, ilyenkor jókat tudok derülni a körülöttem lévők értetlen arcán).
Rosszulléteimet sohasem fogtam fel betegségként, mindig egy természetes dologként tekintettem rájuk. Én ilyen vagyok, és kész! Ennek ellenére mindig figyeltem az embereket, milyen természetesnek veszik, hogy fel tudnak állni egy székből, vagy el tudnak indulni a mozgólépcsőről leszállva. Azon tűnődtem mindig, hogy örülniük kéne annak, hogy nem betegek, nem kell kicsinyes problémákkal foglalkozniuk. Szerettem színházba járni, és arról ábrándozni, hogy egyszer én is képes leszek olyan hirtelen mozdulatokat tenni, mint a színészek.
Ezen kívül még lúdtalpam van. Nyolc éve, 14 évesen kezdtem el lúdtalpbetétet hordani. Akkor azt mondták, négy év alatt el fog múlni.
2. Panaszok fennállása:
A rosszulléteim 17 éves koromban kezdődtek az érettségi előtt. Azóta időszakosan, hol enyhébb, hol erősebb rosszulléteim voltak. Volt olyan időszak, amikor nem szerettem egyedül kimenni az utcára, mert egy piros lámpától való elindulás is nehézséget okozott. Általában meg kellett kapaszkodnom valakiben, vagy valamiben. Ha ez nem történt meg, olyan volt a járásom, mintha csípőficamom lenne. Ezek az időszakok általában tavasszal és nyáron voltak, télen nem voltak jelentősebb rosszulléteim. Most ismét tavasz van, az első tavasz, mióta Alexander technika órákra járok, és eddig semmi jele a rosszulléteknek. A lúdtalpamat szüleim már egész fiatal koromban észrevették, többször jártunk vele orvosnál, de csak 14 évesen írtak fel rá lúdtalpbetétet.
3. Eddig kipróbált módszerek:
Mivel a rosszulléteim az érettségi vizsgák előtt kezdődtek, ezért pánikbetegségre gyanakodtak. Túlestem Nagykanizsán egy normál EEG és egy alvásmegvonásos EEG vizsgálaton, valamint Zalaegerszegen egy MRI és egy háromórás videó EEG vizsgálaton. Mivel egyik sem mutatott eltérést, ezért pszichiáterhez küldtek, ahol havonta új gyógyszereket próbáltam ki, amik nagyon erős antidepresszánsok voltak. Ezektől depressziós lettem, valamint a nyugtatót szedtem mellettük, de csak alkalomszerűen. Mikor felkerültem Budapestre, elmentem a Semmelweis Egyetem Neurológiai klinikájára, hátha az ottani orvosok többet tudnak majd mondani. Ismételten átestem egy EEG és egy MRI vizsgálaton. Az EEG-n frontális lebenyből kiinduló irritatív eltéréseket vettek észre, ami epilepsziára utalt. Felírtak egy gyógyszert, ami egy csapásra megszűntette a rosszulléteimet. Ekkor abbahagytam az antidepresszánsok szedését. Ez olyan volt, mintha egy álomból ébredtem volna,és megkértem a barátnőmet, hogy mondja el, mi is történt az elmúlt másfél évben. Ez a kérés sokkolta. A lúdtalpamra csak a betétet próbáltam ki, más szerintem nem is nagyon létezik.
4. Alexander technika kezdésének időpontja:
Egy éve, tavasszal a gyógyszerem dózisát szerettem volna csökkenteni, és ennek hatására éreztem, hogy jönnek vissza a panaszaim. Ekkor kezdtem el az Alexander technikát. Eleinte heti egyszer, majd heti kétszer egy órát jártam. Fél év után heti kétszer fél órára csökkentettem az óraszámot, majd heti egyszer félre. Jelenleg közel két hónapja nem volt órám, de szeretném folytatni legalább heti egyszer fél órával.
5. Változások az Alexander technika hatására:
A technika hatására csökkentek, majd elmúltak a rosszulléteim. A gyógyszerem dózisát folyamatosan csökkentettem, mivel azonban ez a gyógyszer csak tüneti kezelést nyújt félő, hogy nem fogom tudni elhagyni sosem. A végső cél persze az lenne, hogy gyógyszer nélkül tudjak élni. A legkisebb kezdő dózis 600mg. Jelenleg 100mg-ot szedek, ami az orvos szerint is a placebo határán van. Nem mellesleg már lúdtalpbetétre sincs szükségem.
6. Egyéb változások:
Kiegyensúlyozottabb lettem, a memóriám és a tanulmányi eredményem is javult. Nagyobb lett a teherbírásom, 4-5 óra ácsorgás után sem fáj a hátam. Újra felkerestem régi barátaimat és vidámabb életet élek. Úgy érzem, mivel javult a tartásom, sokkal magabiztosabb is lettem.
7. Összességében:
Az Alexander technika hatására jelentősen javult az életem. Legutoljára azonban, mikor az orvosomnál jártam, azt mondta, hogy nem biztos az epilepsziában, mert átnézte a papírjaimat, és valószínűbb, hogy a betegségem neve pharingealis chorea atetosis, ami egy öröklődő ionvezetési probléma az agyban, és az általam szedett gyógyszert írják fel annak is a kezelésére. Igazából mindegy, mert remélem, hogy a technika segítségével elhagyhatom a gyógyszert. Annyira megszoktam már, hogy a kicsinyes problémáimmal foglalkozok, nem szeretnék újra a felkelés és az elindulás miatt aggódni.
Bedő Dániel
1.Problémák, panaszok:
– Alvászavar (éjszakákon át tartó ébrenlét, rémálmok)
– Emésztési zavarok (szorulás)
– Hátfájás (derék-, hátfájás)
– Kedvetlenség (depressziós állapot)
– Pánikrohamok
2. Panaszok fennállása:
Problémáim körülbelül 7 éves koromtól kezdődtek, amikor iskolába kezdtem járni. Az iskolai sikertelenségnek, tanulási nehézségnek köszönhetően egy átlagos szorongási állapot állt fenn esetemben. A pánikrohamok 18 éves koromban, az érettségi környékén kezdődtek.
3. Eddig kipróbált módszerek:
Pszichiáter segítségét vettem igénybe, aki nyugtatót (Frontin) írt fel, amit nem kezdtem el szedni. Nyugtató teákat ittam, amik esetenként beváltak, esetenként azonban nem. Ezek mellett az egyetemen elsajátított relaxációs technikákat alkalmaztam, amik szorongás esetén többnyire segítettek.
4. Alexander Technika kezdésének időpontja:
2009. 04. 24. Ekkor kezdtem Alexander Technikára járni, az egyik évfolyamtársam ajánlásával. Eleinte heti egy alkalommal jártam, júniustól pedig hetente kétszer. Augusztusban vidéki tartózkodásom miatt 1 hónap szünetet kellett tartanom. Szeptemberben újra kezdtem járni heti 3 alkalommal. Októbertől pedig 2-szer hetente.
5. Változások az Alexander Technika hatására:
Alvászavaraim egy hónap után teljesen megszűntek. Könnyen elaludtam és végigaludtam az egész éjszakát. Mára a hátfájásom és a pánikrohamok is csak rossz emlékekek. Kiegyensúlyozottnak, magabiztosnak és vidámnak érzem magam.
6. Egyéb változások:
A vizsgákra jóval kevesebbet készülök, kevésbé vagyok feszült előttük és eredményeim is sokat javultak. Nyugodtabb vagyok, nem stresszelek annyit, mint régen. Tisztában vagyok képességeimmel, vannak céljaim, amiket többnyire el is érek.
7. Összességében:
Az Alexander Technika alapjaiban változtatta meg az életemet, amit mások is észrevettek. Alapvetően elmondhatom, hogy hatására megtaláltam a helyemet az élet körforgásában. Tudom, hogy ki vagyok, és mit akarok.
Vadkerti Veronika