Az első próbálkozás során, amikor felállították a világ történelem legnagyobb géniuszainak ranglistáját, ezen a listán Frederick Matthias Alexander (1869. január 20 – 1955. október 10.) a 66 helyet foglalta el.  Ilyen kategóriákat viszgáltak, mint I.Q., különböző területeken való jártasság és sokoldalúság, eredetiség, az ő saját fő területén való siker, és sok más egyéb.

F.M. Alexandert a történelem egyik legnagyobb géniuszának ismerték el. (Lásd Buzan Géniuszik könyvét – Buzan’s Book of Genius, Stanley Paul, London.)

 

 

 

 

Hogy ezt a listát egy nagyobb perspektívából lássuk, meg kell említeni, hogy  Johann Wolfgang von Goethe a 4.,  Sir Isaac Newton a 6.,  Platón a 13.,  Michael Faraday a 27.,  Johann Sebastian Bach a 41.,  Carl Gustav Jung a 63., Galileo a 65., Mozart a 78.,  Descartes a 92. helyezést érte el ebben a rangsorban, míg Freud nem került bele az első százba.

Ki volt tehát F.M. Alexander?

A technika alapelveit névadója, F.M. Alexander (1869. január 20 – 1955. október 10.) ausztrál színész fejlesztette ki az 1890-es években. Alexander később azt állította, hogy a technika segítségével lett úrrá a lámpalázával együttjáró légzési- és beszédproblémáin, és így tudta megvalósítani régi álmát, hogy Shakespeare drámáiban játszhasson.

 

Alexander színész volt, aki azonban fellépései során olyan légzési- és beszédproblémáktól szenvedett, amelyek következtében végül elvesztette a hangját.

Miután az őt kezelő orvosok semmilyen fiziológiai elváltozást nem találtak, Alexander tükrökben kezdte magát vizsgálni. Kiderült, hogy túlságosan megfeszíti a testét, amikor szavalásra vagy beszédre készül. Alexander azt is megfigyelte, hogy ezzel a problémával nincsen egyedül: számos – szintén beszédproblémával küzdő – ember feszíti meg a felsőtest izmait (különösen a nyakizmokat) a hangképzés előtt, a beszédre való mentális felkészülés során. Alexander leírta, hogy a merev izmok a gerinchez képest hátrafelé és lefelé mozdítják a fejet, mintha valakit nagy meglepetés érne (angolul startle effect nevet adta ennek a testhelyzetnek), ami viszont felborítja a test általános egyensúlyát. Alexander ekkor megpróbálta közvetlen és közvetett módszerekkel elejét venni ennek a reakciónak.

Miután számos stratégiát dolgozott ki arra, hogy testét felkészítse a beszédre és a korábbi izommerevségnek elejét vegye, úgy találta, hogy nemcsak a beszédproblémái szűntek meg, hanem hangja, intonációja is javult, és jobb szónok lett belőle.

 Egyre világosabbá vált Alexander számára, hogy a „HELYTELEN CSELEKVÉS” gyakori
okozója a test zavarainak, és hogy az ilyenfajta cselekvés megelőzhető.
A megelőző technikát, amit Alexander 60 év munkájával kidolgozott, mára egy
géniusz munkájaként ismerik el, és hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy különböző orvosi problémákkal (fizikai és pszichológiai problémákkal) és nehéz élethelyzetbeli változásokkal és kihívásokkal küzdő embereken segít. Ezt nem kezeléssel vagy terápiával teszi, hanem azzal, hogy
gyakorlati eszközöket és tapasztalatot ad az embereknek, amelyeket önmaguk megsegítésére
használhatnak az élet minden tevékenységében.

Kattintson az alábbi linkre:

Bevezetési Videó: www.alexandertechniquevideo.com (angolul)

Egy mélyebb szempont: a „rossz” megelőzése.

Van egy mélyebb szempontja is Alexander munkájának, amit az alábbi módon lehet
jellemezni. Mi, modern emberek tele vagyunk önkéntelen szokásmintákkal és reakciómintákkal, amelyeknek nem vagyunk tudatában. Gyakran azt hisszük, hogy tudatában vagyunk annak, hogy milyen a testtartásunk, a testbeszédünk, hogyan beszélünk, hogyan csinálunk dolgokat, de amikor
megmutatják nekünk a tükör előtt vagy videón, gyakran igencsak meglepődünk azon, hogy
milyen kevéssé voltunk tudatában annak, HOGYAN TESZÜNK dolgokat. Alexander esetében az, ahogy a hangját használta, tele volt önkéntelen szokásokkal és reakciókkal, amelyeknek nem volt tudatában.
Olyan reakciók voltak ezek, amik egészségügyi problémákat okoztak. Mit jelent tehát az, ha a CSELEKVÉSÜNK gyakran csak „helytelen” reakció? Talán azt, hogy ennek akkor rossz hatása lesz ránk,  belül és kívül egyaránt.
Okozhat kárt magunknak és másoknak. A „ROSSZUL IRÁNYÍTOTT CSELEKVÉS” területén szerzett gyakorlati tapasztalatok indították F.M. Alexandert az alábbiak leírására a II. világháború végén. (Előszó a Man’s Supreme Inheritance – Az ember legfőbb öröksége új kiadásához, 1945.)

„Nincs abban semmi különös, hogy jelenleg mindannyiunk gondolatai a változás irányába
hajlanak. Az lenne inkább furcsa (különös), ha nem így lenne, mert mindannyian ugyanarra
gondolunk, és ugyanazt a kérdést tesszük fel: »Hogyan lehetséges, hogy a világ ilyen
borzalmas állapotba került, mint amiben most van?« Vagy, ha őszinték vagyunk magunkhoz,
kicsit másképp tesszük fel a kérdést: »Hogyan engedhettük mi és a világ többi jó embere, hogy
a dolgok ilyen borzasztó zűrzavarrá alakuljanak?«
De van egy másik kérdés, egy fontosabb kérdés – amit az emberek az idők kezdete óta
minden válságban feltesznek maguknak: »Mit kell tennünk, hogy megmeneküljünk… mikor
a borzalomnak vége, hol kell kezdenünk, hogy változást hozzunk, hogy megakadályozzuk ennek a megismétlődését?« És az erre a kérdésre adott válaszok mindannyiszor megoldatlanul hagyták
a problémát, ahogy azt minden újabb válság bizonyítja. Igen, van válasz, egy fantasztikusan egyszerű és hatékony válasz. De az ember túl vak volt, hogy lásson, túl süket, hogy halljon. Kétségbeesetten és messze földön folytatja a kutatást a mágikus kulcs után, ami megszabadítást hoz, miközben a saját kezében tartja ezt a kulcsot. Amit az ember tesz, az hozza elő a rossz dolgot, először önmagában, azután a külső világban végzett cselekvéseiben, és csak ennek a cselekvésnek a megakadályozásával
lehet elkezdeni bármilyen valódi változást. Más szóval, mielőtt az ember elvégezhetné a
szükséges változtatásokat a külső világban, meg kell tanulnia, hogy miféle cselekvéseket kell
megakadályoznia önmagában, és HOGYAN kell azokat megakadályoznia.”

„S mily remekmű az ember.” ( Hamlet,  W. Shakespeare)

ZUNDEL  ALEXANDER  Április 2015  –   ENJOY MY WEBSITE! / ÉLVEZZE A HONLAPOMAT!

(Zene: Nicolas Namoradze)